Kiadom magamból - személyes poszt

Mostanában kicsit sokat olvastam olyan posztokról, cikkekről, melyek a magabiztosságot/önbizalmat vették górcső alá.

Az emberek egy részének meg van a maga története, ami odáig vezetett, hogy elvesztette az önbizalmát.

Egyre többen foglalkoznak a témával, ami fantasztikus dolog, mert az ember sajnos néha hajlamos magába fordulni amiatt, hogy nem látja a fényt az alagút végén, nem tud kilábalni ebből a helyzetből.

Ami a legtöbb embernél problémát okoz az a külseje. Nem fogok hazudni nekem is. Világ életemben molettebb alkat voltam, kaptam is emiatt hideget, meleget.

Volt, aki azt mondta ez genetika. Volt, aki azt mondta ez a mozgáshiánynak köszönhető. Volt, aki azt mondta, hogy ha minden szart összeeszel ne csodálkozz, hogy így nézel ki.

Mit ne mondjak önbizalomból a béka segge alá kerültem. Általános iskolában inkább csak nem akartam észrevenni ezeket a negatív kisugárzásokat, amik egyes emberekből felém áradtak, de középiskolában ezt már nehezebb volt kikerülni.

 

Nem igazán fogadtak be az elején. Én voltam a gömbölyű csaj, aki sokat tanul és imád olvasni. Gondolhatjátok :D! Nem akartam én népszerű lenni, csak annyit szerettem volna, hogy ne skatulyázzanak be! Úgy mondtak felettem ítéletet, hogy nem is ismertek és nem is akartak megismerni. Amikor azt hitték, hogy valami idétlen poénnal egy kicsit megalázhatnak vállvonogatva vettem az akadályt, mert ezzel rajtam nem tudtak kifogni! Amint realizálták ezt utána békén hagytak.

  

Mivel nem épült semmilyen egészséges önbizalomnak nevezhető dolog sem bennem a testnevelés órák számomra kínzások voltak. Szó szerint! Kifogtunk egy diktátort, aki körülbelül olyan szinten kínzott minket, hogy azt elmondani nem lehet. Mégis hálás vagyok neki, azokért a körökért kinn a salakpályán, a nyusziugrálásokért, a 12 perces  futásokért xD, a magasugrásokért (ő érte el nálam, hogy legyen bátorságom átugrani J ), és még sok egyébért. Az állóképességemet növelte, valamint a minden-fejben-dől-el kérdés új értelmet nyert. Volt olyan óra, amikor majdnem sírva jöttem ki, nem tagadom, mert egyszerűen nem bírtam a tempót, sajgott mindenem és azt hittem ott esek össze! Akkor szörnyű élmények voltak ezek az órák, és egyébként ezek az élmények a mai napig mély nyomot hagytak bennem.

Ezután nem sokkal bejött a képbe a jojó effektus, aminél rosszabb nincs, ha engem kérdeztek.

Volt olyan időszakom, amikor annyira elvesztettem a motivációm a mozgásban, hogy egyáltalán nem csináltam semmit. Mindig volt valami kifogásom. Most meleg van, most hideg van. Most már késő nekiállni, még van időm nekiállni. Én nem megyek csoportos órára, majd otthon, de otthon mindig találtam jobb elfoglaltságot, mint hogy neki álljak. Próbáltam én annyi féle, fajta mozgásformát, de egyik sem volt tartós L

Aztán rátaláltam Cassey Ho-ra, aki gyökerestől változtatta meg az életemet.

Tetszett, hogy az alapoktól indul. Nem akart senkit bedobni rögtön a mélyvízbe, hanem a kezdőkkel is foglalkozik. Motivál, nem hagyja, hogy elhagyd magad. Motiváló videókat tesz közzé. Saját élményeken, tapasztalatokon keresztül mutatja be, hogy milyen is, amikor az ember kétségbeesett, elveszett, és nem támogatják. Tehát érezteti, hogy igen ez másokkal is ugyanúgy megtörténik, nem csak velem! Egy energiabomba a csajszi, aki szintén kapott hideget, meleget, de túllendült ezeken és nézzük csak meg most hol tart!

Közel 4 éve vele edzek és  jól esik. Nem mondom, hogy mindennap, mert nekem is vannak gyenge pillanataim, de mindig hozzá térek vissza, mert más már nem tudja számomra ugyanazt a színvonalat hozni.

Ez a rengeteg körítő szöveg azért volt, hogy megmutassam én is küzdök az úgynevezett önbizalomhiánnyal. Ki akartam írni magamból, hátha segíthetek valakinek, aki hasonló cipőben jár. Nekem is vannak részek, amiket nem szeretek magamban, magamon. Számomra ez az alakom. Tudom egy kicsit klisés :P

Ugyanakkor, ha változtatni akarok, akkor nekem kell tennem érte! De a legfontosabb, hogy csak akkor változtassak, ha ÉN akarok és ne más valaki miatt, vagy a társadalmi elvárások miatt változtassak! Ha nem TE magad vagy a középpontban ebben az esetben, akkor a motivációd olyan gyorsan mélypontra fog ereszkedni, hogy észre sem veszed és megint ott vagy, ahol a part szakad!

Most már saját magam miatt edzek, és jól esik! J Nem az a lényeg számomra, hogy észreveszi-e rajtad a környezetem, hogy jééé te jársz gyúrni? Hanem az, hogy ÉN magam észreveszem-e a változásokat, amikért véres verejtékkel megdolgoztál :D

Észreveszem-e azt, hogy egy hete még csak 30 másodpercet bírtam kitartani a deszkából, de ezen a héten már megy a 35 másodperc (sok kicsi sokra megy ;) ), észreveszem-e azt, hogy nem vesztettem el a motivációm, hogy kitartóbb lettem, hogy pozitívabb vagyok miután edzettem, hogy jól esik a mozgás, még akkor is, ha közben a tüdőm köpöm ki, hogy érzem, amikor az izmaim dolgoznak és jólesően sajognak, hogy a testem hálás, mert figyelek rá, hogy a testem alakul, formálódik!

Nem az a lényeg, hogy mennyi idő alatt teljesítek, hanem, hogy annak milyen a minősége! Szerencsére most már a saját magam ura vagyok e terén és nem kell azt hallgatnom, hogy időre ennyit meg annyit kell megcsinálnod, vagy megbuktatlak! Ennek vége! Most már a minőségre törekszem. Inkább csináljak 5-tel kevesebbet, mint 15-tel többet, ha rossz a tartásom például, mert akkor nagyobb kért teszek a testemben!

Önbizalmat még nem sikerült egészséges szintre tornázni, vagy növeszteni, de haladok. Most már nem ódzkodom például ujjatlan pólót felvenni. ÉN akarok kimenni a strandra és nem érzem nyűgnek az egész procedúrát! Nem érzem magam már annyira feszélyezve! :D Ha bemegyek egy ruha boltba nem az az első gondolatom, hogy úgysem találok magamnak semmit. Már merek kicsit nőiesebb (de azért sportos ;) ) darabokat is felpróbálni és venni.

Ezeket az apró dolgokat én győzelemnek fogom fel és ez csak jobb és jobb lesz J Nem érdekel, hogy a mai társadalmunkban mik az elvárások a külsőt illetően. Nem akarok tucat lenni! Én úgy vagyok jó, ahogy vagyok! Ez a mantrám. Igaz, hogy vannak napok, amikor kicsit megingok, de utána belegondolok, hogy miért probléma az, hogy én ilyen vagyok? Ismernek? Kicsit sem. Akkor pont az ő véleményük nem számít! ;)

Azta!! Ez egy kicsit hosszú posztra sikeredett! :D

Remélem nem lett nagyon kusza. Nagyon kikívánkoztak belőlem ezek a dolgok, gondolatok. Ha érdekelne, én hogyan motiválom magam a sportra írj nyugodtan és írok arról is egy posztot! ;)

Köszönöm, hogy végig olvastad! J

Egy olvasó lány

Képek forrás: tumblr.com, google.com