Nina George - Levendulaszoba

A rövid ismertetőt olvasva reménykedtem, hogy minden szép és jó lesz, de hamar rá kellett jönnöm, hogy mindig jönnek be a számításaim.

Mostanában olvastam egy-két könyvet az önmegvalósításról. Ezekből az egyik foglalkozott egyedül azzal, hogy mi a helyzet, amikor egy szerettünket veszítjük el.
A kettő könyvet párhuzamba állítva a Levendulaszobát nem kedveltem meg túlzottan.

Megértettem Perdut. Szerintem ő az ékes példája a jobb később, mint sohának. Annak örültem, hogy a végére megtalálta azt, amit keresett.

Manon karaktere már kissé bosszantott. Én értem, hogy szerette az életet, de nem értettem egyet egy két dologgal vele kapcsolatban. Ő szeretett két vasat tartani a tűzben....miközben vőlegénye volt átugrott a másikhoz aztán vissza.... számomra ez eléggé fura volt. Oké, lehet valakinek így is jó ki vagyok én, hogy megítéljem, lelke rajta...

Összességében megértettem a könyv lényegét, de sajnos többet vártam a történettől, mint amit kaptam.